Múzeumtervezés

Jó tanácsok múzeumtervezéshez – építészmérnök hallgatóknak – a Kiscelli múzeum alapján

 

Sok esetben – például a Kiscelli múzeum 01_funkciosema_b20130604-19838-c03q4w.gallery– a kiállítótér egy más funkciójú épületből lett kialakítva, így utólag kell a legkisebb rossz megoldásokat alkalmaznunk. A vizsgált épületünknél ezt a raktárak föld alá helyezésével, irodák emeletre mozdításával és a kis előkertben kialakításra kerülő kávézó hozzáépítésével valósítják meg. Természetesen a földalatti tárolók alkalmazása időigényesebb, mint a folyosórészek levágásából kialakított raktárak használata, de ezzel a megoldással felszabaduló földszinti helyekkel a múzeum használhatóbbá válik. Amennyiben új épület tervezése a feladatunk, eleinte egy funkciósémával jó kezdenünk melyekben a kívánt termek elhelyezkedését és kapcsolatait mutatjuk be. A képen egy tervezett kisebb galéria alaprajzából alkottam sémát.

múzeum

Amint a sémán is látszik a tökéletes megoldás a raktár és kiállító terem közvetlen közelsége, mely nagyban megkönnyíti az alkalmazottak munkáját egy terem kipakolásánál. A műtárgyak tárolásánál előnyös a központos tér kialakítása, mivel így egyszerűbb elhelyezni és később megtalálni is a felcímkézett kiállítási darabokat. A kiállító terek mellett, a tároló helységekben fontos a 18°C körüli hőmérséklet biztosítása mellett az állandó páratartalom megőrzése is. Amikor erről kérdezősködtünk, Perényi Roland igazgató úr kiemelte, hogy nem is a páratartalom mennyisége a lényeg, hanem annak változatlan fennállása. Külön kitért arra, hogy a Kiscelli múzeum esetében külső raktárépület is rendelkezésre áll, mely egy új múzeum tervezésekor alapból elvetendő ötlet a külső közlekedés miatt.

Az előtér maga egy fogyasztó tér és pihenő legyen, melyben a ruhatár és a jegypénztár is található, emellett lehetőség legyen egy ajándékbolt elhelyezésére. A büfé szintén elérhető legyen az előtérből, melynek lehetőség szerint külső fogyasztóteret is tervezzünk. A kiszolgáló helyiségeknél akkor előnyös a kialakítás, ha kevésbé forgalmas napokon, képes egy dolgozó is végezni a szükséges feladatokat, mint jegyeladás, ruhatárazás és a büfé üzemeltetése.  Az előtérből nyílóan kell kialakítani a mosdókat, amit az előírások alapján tudunk méretezni.

A kiállító tér tervezésekor, nagyon fontos hogy a külső térből csak szórt fény juthat a terembe. Nyilván egy utólagosan átalakított épületnél, ezt a nyílások befalazásával, lásd Kiscelli múzeum kolostora, vagy ahogy a barokk palotában láthattuk az ablakok elé függönyök lelógatásával illetve panelek elhelyezésével oldható meg a fény szűrése. Új épület tervezésekor a kiállító termeket érdemes északra helyezni, illetve ha erre nincs is minden esetben lehetőségünk, kialakíthatunk olyan felülvilágítókat melyek észak felől engedik be a fényt. Sokszor előny, ha a kiállító térnek csak indirekt megvilágítása van.

Alapvetések a kiállítás megkomponálásához: A kiállítások tervezése jelenti azt a térkompozíciós folyamatot is, aminek következtében a térbeli–vizuális elemek és műtárgyak olyan helyzetbe kerülnek, amely a látogatók számára bejárható és megélhető. Egy térben néhány elemi dolog is szinte végtelen számú variációban helyezhető el, azonban a kiállítás célkitűzéseivel összefüggő és harmonikus, valamint „művészi” igényű térbeli kompozíciót alkotó installáció kialakításának lehetséges változatai már véges számúak, és a tervezés szakember(eke)t igénylő feladat. A témában jártas projektrésztvevők közül bárki képes valamilyen módon elrendezni, bemutatni műtárgyakat és kapcsolódó interpretációjukat, azonban kifejezetten a téri adottságokban történő pozicionálás és minőségi térrendezés kreatív, szakembert igénylő folyamat. A tervezés bizonyos alapelemeinek tiszta megértése és tudatos alkalmazása elengedhetetlenül fontos, ugyanis ezek hiányában, illetve hibás alkalmazásuk esetén leértékelődik a műtárgyak és a kiállítás minősége. Hat alapvető, az érzékelésen alapuló tervezési szempontot tudunk megnevezni, amelyek a következők:

  • Sötétség-világosság.
  • Szín.
  • Textúra.
  • Vizuális egyensúly.
  • Linearitás-centralitás és tér.
  • Forma.

A világosság vagy sötétség a kiállítási tér vizuális karakterisztikájának sajátos szempontú értékét jelenti, érzelmi alapon befolyásolja a látogatói percepciót. Sötét színek, illetve alacsony megvilágítási szint alkalmazásához a nehézség, súlyosság és lassúság társul mint érzelmi tényező, ugyanakkor a világos, magas megvilágítási szintű terekhez a könnyedség és a mozgás érzülete kapcsolódik. A sötétség–világosság érzetét részben a színek, a felületi kiképzés (érdesség – simaság – textúra) is befolyásolja a fényviszonyok mellett. Tervezési szempontból ezen tényezők figyelembevételével lehetőség nyílik a térben való irányítottság, orientáció kifejezésére, illetőleg bizonyos elemek kiemelése, vagy épp háttérbe szorítása is hangsúlyozható.

 

A textúra egy adott felület simaságának, illetve érdességének jellemzője. Ez a harmadik meghatározó szempontja – a világosság – sötétség és a szín – mellett egy adott felület érzékelésének. A felületképzés már materiális értelemben vizsgálható, a hordozófelületre felvitt és eldolgozott anyag(ok) karakterétől függ. A simaság mértéke alapján is megkülönböztetünk matt vagy fényes, valamint átmeneti felületeket, az érdesség mértéke és kialakítás igen sokféle lehet. Egy szerelt installációs fal esetében már a gletteléssel és a festék minőségével meghatározhatjuk a felületet; további lehetőségek különböző tapéták, burkolatok alkalmazásában keresendők. Síkban is kifejezhetők bizonyos felületi hatások, ezt különböző raszterű, vastagságú vonal- vagy pontráccsal érhetjük el. Természetszerűleg egy kiállítási installáció és az abban elhelyezett objektumok komponálhatók egyensúlyi, és abból kimozduló, egyfajta dinamikát mutató helyzetbe. Ez sokat segít a látogatóvezetésnél, bonyolult térrendszer esetében megfelelő útvonal, sorrendiség kialakításánál, valamint fontos tárgyak hangsúlyozásához, a kiállításban betöltött szerepük kiemeléséhez. Az a szerencsés szituáció, amikor az épített részek térsora és az objektumok komponálási rendje, valamint az általános szabályok–megszokások ugyanazokat a reakciókat váltják ki a látogatóból. Ez mindig fontos, azonban különösen a nagy létszámú és intenzív látogatottságú tárlatokon érdemes kiemelt figyelmet fordítani a tárlat dinamikájának rendezésére. Térbeli helyzetű objektumok – például vitrinek, szobrok, enteriőrrészletek – esetében még inkább kiütközik az aránytalanul megtervezett, látványra komponált szimmetria–aszimmetria kérdése, az objektum a térben erőteljesebben viselkedik, mint egy síkbeli alkotás egy falfelületen. Valószínű, hogy a tervező – aki a terekben és azok differenciálásában – gondolkodik, a fő térbeli pozíciókat ugyan érzékeli, de az objektum valós minősége – színe, textúrája, tagoltsága –, illetőleg pozicionálása – elhelyezési magassága, szabadon vagy vitrinben –, alapvető kérdés egy egyensúlyi, vagy épp szándékosan abból kimozduló helyzet szerkesztésére.

a tervezésnél figyelembe vett alapvető emberi méretek

 

Az ábrán a kiállítás tervezéshez figyelembe vett emberi méreteket láthatjuk.

A komponálás alapvetéseinek ismeretében tanulmányozhatjuk magának a teremnek az előnyös kialakítását. A kiállító terek elrendezésekor előny nagy belmagasságú és tágas tér kialakítása, amelyeket panelekkel lehet tagolni, illetve a kiállítás igénye szerint rendezni. Így lehetséges egy olyan kiállítás megtartása ahol nagy terekre van szükség, de olyannak is lehet megfelelő környezetet kialakítani, melynél a kis irányított útvonalak a kedvezőek. Mindenképp fontos, hogy a kiállítótér tervezésekor annak letisztultságára koncentráljunk, így a hangsúly egyértelműen a kiállított tárgyaké lesz. A belső térszervezés tehát minél puritánabb legyen, esetleg a felülvilágítók váltakozása esetén kialakuló különböző fény-árnyék hatásokkal tehetjük a termeket változatossá. Az időszakos kiállító tereket tehetjük szeparáltan is, mely megkönnyítheti a hangszigetelésüket, és külön megközelítésük, de előny lehet közvetlen a nagyobb kiállítót tér mellett is, mivel így lehetőségünk van az összenyitásra. Egy ilyen összenyitható tér a kiállítások mellett rendezvényeknek is biztosíthat helyszínt, mely plusz bevételforrást adhat a múzeumnak. Ahogy a Kiscelli múzeumnál hallhattuk, a bevételek nagy része a kiállítások rendezése és jegyekből származó bevételek helyett a rendezvényekből / forgatásokból származik. Bár nyilván itt a kolostor térnél egy speciális belső térről beszélünk, de az ilyen jellegű bevétel miatt mindenképpen előnyös a terek összenyithatósága ezzel újragondolva a múzeum funkcióját.

Babicz Kristóf

Reklámok